A végrehajtásról általában

1. Bevezető

Dologi tulajdon minden olyan dolog, ami a fizikai világban létezik, és érzékszerveinkkel vagy fizikai berendezések segítségével érzékelhető (például egy állat, egy televízió vagy egy jármű).

Olaszországban a dologi tulajdonra az alábbi módokon vezethető végrehajtás:

• 1. Lefoglalás:
• a. ingóság lefoglalása az adóstól
• b. foglalás harmadik személynél
• c. ingatlan lefoglalása
• 2. Átadás (ingóságok) és kiürítés (ingatlanok)

vagy az alábbi módokon:

• 3. biztosítási intézkedések
• 4. bírói zárlat

A végrehajtást általánosságban a polgári eljárási törvénykönyv I. fejezetének II. címe (483. és köv. szakaszai) szabályozza.

Az olasz jog szerint a végrehajtáshoz a hitelezőnek végrehajtható okirattal kell rendelkeznie. A végrehajtható okiraton kívül létezik egy további feltétel is, bár ez nem közvetlenül a végrehajtási eljárással kapcsolatos, hanem megelőzi azt: a végrehajtás kezdeményezése előtt a hitelezőnek meg kell küldenie az adósnak egy „precetto” nevű dokumentumot, vagyis egy végrehajtási felszólítást. Ennek a formalitásnak két célja van:

• megfelelő határidőt kíván biztosítani az adósnak az önkéntes teljesítésre
• határidőt (90 nap) állapít meg a hitelező számára, amelyen belül a végrehajtásnak mindenképpen meg kell kezdődnie.

2. Végrehajthatóokiratok

A polgári eljárási törvénykönyv 474. szakasza kimondja, hogy a végrehajtást kizárólag olyan végrehajtási jogcím megléte esetén lehet végrehajtani, amely biztos (vagyis létezik), határozott (vagyis olyan tartozás, amelynek mértéke meg van határozva) és esedékes (feltételek nélkül).

A végrehajtható okirat (amely bárminemű végrehajtás alapját képezi) az a dokumentum, amely bizonyítja a hitelező végrehajtási igényének létezését az adóssal szemben, és amely következésképpen megköveteli a hatóságoktól az igény jogszabályban lefektetett módon és korlátok között történő végrehajtását.

A 474. szakasz kétféle végrehajtható okiratot különböztet meg:

• 1. Bírósági végrehajtható okiratok:
• a. ítéletek;
• b. jogorvoslatok „és egyéb dokumentumok”, amelyeket a törvény kifejezetten végrehajthatóvá nyilvánít;
• 2. Bíróságon kívüli végrehajtható okiratok:
• c. hiteles magánjogi szerződések, a bennük szereplő pénzösszegek tekintetében;
• d. váltók és más forgatható értékpapírok, valamint olyan dokumentumok, amelyeket a törvény ilyen érvénnyel ruházott fel;
• e. olyan dokumentumok, amelyeket közjegyző vagy más állami tisztviselő hitelesített, amennyiben erre a jog felhatalmazza.

3. A Végrehajtási felszólítás

A „precetto”, amely egy egyoldalú dokumentum, hivatalos felszólítás a végrehajtható okiraton alapuló kötelezettség legalább tíznapos határidőn belül történő teljesítésére, azzal a figyelmeztetéssel, hogy amennyiben ez nem történik meg, végrehajtást fognak foganatosítani. Ez a hivatalos felszólítás tehát a végrehajtás előfeltétele; a törvény ugyanakkor bizonyos kivételeket tesz e követelmény alól, így például biztosítási intézkedések esetén. A dokumentum ezenkívül kettős funkcióval is rendelkezik: egyrészt az adós késedelembe esik, másrészt az elévülési határidő félbeszakad.

Amennyiben a kézbesítését követő kilencven napon belül a végrehajtási eljárás nem veszi kezdetét, a felszólítás hatályát veszti. Ha az adós ellentmondással él, a határidő továbbra is szünetel, és a polgári eljárási törvénykönyv 627. szakaszának rendelkezései alapján kezdődhet újra.

4. Kumulatív Végrehajtási lehetőségek

A polgári eljárási törvénykönyv 483. szakasza kimondja, hogy a hitelező az adós vagyonának lefoglalása érdekében a rendelkezésre álló végrehajtási módszerek közül akár többel is élhet, aszerint, hogy melyiket találja a legalkalmasabbnak: ingó vagyon lefoglalása, foglalás harmadik személynél vagy ingatlan lefoglalása.

Ezek a kumulatív lehetőségek azt jelentik, hogy a hitelező számos különböző fajta eljárással is élhet egyazon adós ellen, olyan értelemben, hogy a hitelező jogosult egyidejűleg több egymástól független eljárást is kezdeményezni ellene (az adós ingó és ingatlan vagyona, illetve követeléseinek lefoglalása érdekében), felgyorsítva ezáltal a követelés kielégítését.

A szükségesnél nagyobb kár okozásának elkerülése érdekében a jogalkotó rendelkezett az adós által védekezésre felhasználható, valamint garanciális eszközökről, és felhatalmazta a végrehajtó bírót a végrehajtási eljárásba történő beavatkozásra - az adóssal szemben -, annak érdekében, hogy a végrehajtást a hitelező által választott formára, illetve ennek hiányában a bíró által választott formára korlátozza.

A lefoglalás módja

1. Határozat

A polgári eljárási törvénykönyv 492. szakasza értelmében a lefoglalás olyan, a bírósági végrehajtó által az adósnak címzett határozatból áll, amely szerint az adós köteles tartózkodni minden olyan cselekménytől, amelynek célja a lefoglalás alatt álló meghatározott dolgok elvonása a hitelgarancia köréből.

Az említett határozat a lefoglalt vagyontárgyakra vonatkozóan olyan korlátozást jelent, amely alapján az adós által kötött ügyletek érvénytelennek tekintendők, tehát a végrehajtási cselekmény tényleges megvalósításának elengedhetetlen eleme, mivel csak így érhető el, hogy a polgári eljárási törvénykönyv 492. szakasza által tiltott sérelmes cselekményektől való tartózkodás egyértelműen megvalósuljon.

2. Formai követelmények

A forma tekintetében a polgári eljárási törvénykönyv 492. szakasza előírja, hogy a lefoglalásnak - a határozaton kívül - az alábbiakat is tartalmaznia kell:

• az adóshoz intézett felhívást, hogy menjen be a végrehajtásra illetékes bírósági irodába, és jelentse be lakcímét vagy kézbesítési címét, amelynek a bíróság illetékességi területébe tartozó települések valamelyikén kell lennie, azzal a figyelmeztetéssel, hogy amennyiben az adós távol van, vagy a bejelentett lakcímén, illetve kézbesítési címén nem található meg, a neki címzett további értesítések és levelezés a bíróság irodájában vehető át.
• tájékoztatást, hogy az adós kérheti, hogy a lefoglalt tárgyakat vagy követeléseket olyan összeggel helyettesítsék, amely megfelel a lefoglalást kérelmező hitelezőnek és a jelen lévő hitelezőknek járó tartozásnak, beleértve a tőkeösszeget, a kamatokat és a költségeket is, valamint a végrehajtási költségeket.

A 2006. február 24-i 52. törvény amellett, hogy elősegíti az adós vagyonának lefoglalását, bevezetett egy új eljárást, az ún. „dichiarazione patrimoniale”-t, azaz vagyonnyilatkozatot, azzal a céllal, hogy együttműködésre kötelezze az adóst az eljárás pozitív végkimenetelének elősegítése érdekében, a tisztesség alapelvének (polgári törvénykönyv, 1775. szakasz) alkalmazása mellett, a polgári törvénykönyv 2740. szakaszában szereplő rendelkezésekkel összhangban (az adós polgári jogi felelőssége).

A polgári eljárási törvénykönyv 492. szakaszának 4. bekezdése kimondja, hogy ha a bírósági végrehajtó megbizonyosodik arról, hogy az adós vagyona nem elegendő, vagy úgy tűnik, hogy nem elegendő a végrehajtást kérő hitelező igényeinek kielégítésére - a végzésben feltüntetett összeg + 50% az eljárási költségekre tekintettel -, akkor fel kell kérnie az adóst, hogy a már ismert vagyontárgyakon és követeléseken kívül nevezzen meg egyéb vagyontárgyakat és követeléseket is, valamint azok fellelhetőségét, vagyis harmadik személy adósokat.

A bírósági végrehajtó erről jegyzőkönyvet készít, amelyet - miután figyelmeztették a büntető törvénykönyv 388. szakaszában a megtévesztés vagy a mulasztás esetére meghatározott büntetésre - az adós is aláír.

3. Nyilatkozat eszközök

A bírósági végrehajtónak meg kell kérnie az adóst, hogy a polgári eljárási törvénykönyv 492. (4) szakaszának megfelelően nyújtson be vagyonnyilatkozatot, ha:

• 1. a lefoglalt vagyontárgyak előreláthatólag nem elégítik ki a követelést;
• 2. a lefoglalt vagyontárgyak nehezen tehetők pénzzé;
• 3. a lefoglalt vagyontárgyak más hitelezők csatlakozása miatt már nem elegendőek.

Az olasz törvényalkotó annak érdekében, hogy az olasz bírósági végrehajtói funkciót harmonizálja, és a többi európai ország azonos beosztású személyeihez hasonló alapokra helyezze, felhatalmazta a bírósági végrehajtókat, hogy a vagyonnyilatkozat kérése mellett az adóhivatal nyilvántartásában és más nyilvános adatbázisokban szereplő adatokhoz is hozzáférhessenek annak érdekében, hogy felkutathassák az adós egyéb, lefoglalható vagyontárgyait és követeléseit. Továbbá ha az adós vállalkozó, a jogszabály szerint a vagyon vizsgálata kiterjeszthető az üzleti könyvekre is.

4. Mentesség a végrehajtás alól

A polgári törvénykönyv 2740. szakasza szerint az adós felel azért, hogy eleget tegyen a saját tulajdonával kapcsolatos kötelezettségeinek. Az adósnak ez a polgári jogi felelőssége tükröződik a hitelező azon jogában, hogy az adós minden tulajdonából kielégítheti követelési igényét. Ez alól az általános szabály alól azonban, amelyet a polgári törvénykönyv 2740. szakasza tartalmaz, vannak kivételek: ezek a polgári eljárási törvénykönyv 514. szakaszában és más olyan külön jogszabályokban szerepelnek, amelyek az adós említett polgári jogi felelősségének elvétől eltérve az ingatlanok bizonyos kategóriáit mentesítik a lefoglalás alól.

Elsősorban a bírósági végrehajtó felelőssége annak megállapítása, hogy az adós mely vagyontárgyai foglalhatók le; a lefoglalandó vagyon felkutatása során a bírósági végrehajtó legjobb belátása szerint dönti el, hogy valamely vagyon mentesülhet-e a végrehajtás alól. Ha a bírósági végrehajtó úgy ítéli meg, hogy egy adott vagyontárgy lefoglalható, ám az adós ezt vitatja, akkor ebben a kérdésben a végrehajtó bíró dönt.

Azoknak az eszközöknek, tárgyaknak és könyveknek, amelyek az adós munkájához szükségesek, legfeljebb az egyötöde foglalható le, amennyiben a többi vagyontárgy bírósági végrehajtó által megállapított vagy az adós által közölt realizálható értéke nyilvánvalóan nem elégséges a követelés kielégítéséhez; ez a korlát nem érvényes a gazdasági társaság formájában létező adósokra, valamint akkor, ha az derül ki, hogy az adós vagyona túlnyomórészt a munkájába befektetett tőkéből áll.

Ingóság lefoglalása az adóstól

1. A végrehajtás helye

Az ingóságok adóstól történő lefoglalása tekintetében a polgári eljárási törvénykönyv számos végrehajtási módszerről rendelkezik, a lefoglalandó vagyontárgyak helyétől függően.

• 1. ingóság lefoglalása az adós otthonában, illetve más olyan helyen, amely az adós tulajdonát képezi;
• 2. harmadik személynél történő lefoglalás, amely lehetővé teszi olyan lefoglalandó vagyontárgyak kiadását, amelyek az adós tulajdonát képezik.

A második ponttal kapcsolatban megjegyzendő, hogy amennyiben a harmadik személy nem egyezik bele az adós tulajdonának átadásába, a hitelező számára két lehetőség áll nyitva a lefoglalás megvalósítására:

• a. foglalás harmadik személynél: a polgári eljárási törvénykönyv 543. és azt követő szakaszai alapján a harmadik személy a bíró előtt nyilatkozatot tehet;
• b. közvetlen lefoglalás: a hitelező kérelmére a bíróság elnöke vagy egy általa kijelölt bíró által kiadott engedély, amely alapján egyes konkrét tárgyakat, amelyek nem az adós tulajdonában lévő helyszíneken találhatók, viszont az adós rendelkezhet velük, le kell foglalni.

2. A végrehajtási szakasz

A fentiekre tekintettel a hitelező (személyesen vagy ügyvédje útján) a végrehajtható okirattal és a felszólítással együtt átadja az iratokat az adott területen illetékes Ufficio Notificazioni Esecuzioni e Protesti (U.N.E.P.), azaz kézbesítési, végrehajtó és fellebbviteli hivatal részére.

A dokumentumokat az iratok átvételével megbízott bírósági végrehajtó ellenőrzi, és ha azokban semmilyen szabálytalanságot nem talál, kézbesíti őket az illetékes helyi bírósági végrehajtónak.

A lefoglalási kérelem benyújtásakor a hitelező kijelentheti, hogy saját költségén, ügyvéd, illetve szakértő segítségének igénybevétele mellett részt kíván venni a lefoglalási eljárásban. Ebben az esetben a végrehajtást lefolytató bírósági végrehajtó köteles tizenöt napon belül értesítést küldeni a hozzáférés időpontjáról, háromnapos határidőt megállapítva, amely sürgős esetben megrövidíthető (a polgári eljárási törvénykönyv végrehajtásáról szóló rendelkezések 165. szakasza).

A bírósági végrehajtó az okiratokkal (a végrehajtható okirat és a végrehajtási felszólítás) a felszólítás érvényességi idején belül a végrehajtható okirat végrehajtása érdekében felkeresheti az iratokban feltüntetett helyszínt.

A polgári eljárási törvénykönyv 519. szakasza úgy rendelkezik, hogy a lefoglalás nem végezhető el munkaszüneti napokon, valamint a polgári eljárási törvénykönyv 147. szakaszában meghatározott időszakokon kívül (7:00 és 21:00 óra között), kivéve, ha a bíróság elnöke vagy az általa kijelölt bíró erre engedélyt adott.

A megadott időszakban elkezdett lefoglalás mindaddig folytatható, amíg be nem fejezték.

3. Rendőri segitség

Ha az adós ellenállást tanúsít, vagy más személyek beavatkoznak a végrehajtás folyamatába, a bírósági végrehajtó rendőri segítséget kérhet.

Mivel nélkülözhetetlen az okiratban elismert jog érvényesítéséhez, a végrehajtási intézkedés az egyén állammal szembeni azon jogát testesíti meg, amely alapján az állam köteles megtenni azokat az intézkedéseket, amelyek az okiratban elismert jog gyakorlásához szükségesek. A rendőrség igénybevétele kétségtelenül ezen intézkedések közé tartozik. Ezért a rendőrség csak annyiban dönthet szabadon a segítség megadása vagy megtagadása tekintetében, amennyiben az az elérhetőségétől vagy más hasonló körülményektől függ; a döntést mindig a lehető legrövidebb időn belül kell meghozni. Lásd: Milánói Fellebbviteli Bíróság, 1. kollégium, 1982. október 27., 1694. sz. határozat.

4. Végrehajtás erőszakos behatolás útján

A leggyakoribb helyzet, amellyel a bírósági végrehajtó a végrehajtás helyén találkozik, a következő:

• a) zárva találja a helyszint, mivel az adós vagy az ott élő más személyek távol vannak, vagy
• b) az említett személyek nem nyitnak ajtót annak érdekében, hogy elkerüljék a végrehajtást.

Ilyen esetekben a bírósági végrehajtó a lehető legszélesebb jogkörrel rendelkezik, ideértve az ajtó erőszakkal történő kinyitását is. A polgári eljárási törvénykönyv 513. szakaszának 2. bekezdése lefekteti, hogy:

„Amennyiben ajtók, raktárhelyiségek vagy tárolók kinyitása, az adós vagy harmadik személyek ellenállásának elhárítása vagy a lefoglalás foganatosítását zavaró személyek eltávolítása érdekében szükséges, a bírósági végrehajtó a körülményeknek megfelelően folytathatja az eljárást, és szükség esetén kérheti a rendőrség segítségét”.

5. A vagyon felkutása

A lefoglalandó ingóságok felkutatása a lefoglalás elrendelésének részét képezi, és az ingó vagyontárgyak elvételére irányuló eljárás olyan szakaszát jelenti, amely elengedhetetlen az eljárás sikeressége érdekében.

Az ingóságok adóstól történő lefoglalása tekintetében a polgári eljárási törvénykönyv 513. szakasza határozza meg a bírósági végrehajtó által az adós lefoglalandó vagyonának felkutatása során követendő eljárást, melynek sorrendje a következő:

• az adós otthonában lévő ingóságok;
• az adós tulajdonát képező egyéb helyeken lévő ingóságok;
• az adós által magánál tartott vagyontárgyak;
• olyan helyen lévő ingóságok, amely nem képezi az adós tulajdonát.

6. Lefoglalás olyan helyen, amely nem képezi az adós tulajdonát

Ha a vagyon felkutatását olyan helyen kell végezni, amely nem képezi az adós tulajdonát, akkor az érintett vagyontárgyak lefoglalási eljárása háromféle lehet:

• 1. olyan dolgok harmadik személyeken keresztül történő lefoglalása - a polgári eljárási törvénykönyv 543. szakaszában leírtaknak megfelelően -, amelyek az adós tulajdonát képezik, de harmadik személyek birtokában találhatók, és az adós nem rendelkezhet velük közvetlenül;
• 2. a bírósági végrehajtó közvetlen intézkedése olyan harmadik személy helyiségeiben, aki az adós vagyontárgyait birtokolja, feltéve, hogy a harmadik személy hozzájárul azok átadásához;
• 3. személyes tulajdon lefoglalása az adóstól, valamint a bíróság elnökének felhatalmazásával olyan vagyontárgyak lefoglalása, amelyek nem az adós tulajdonában lévő helyen találhatók, de azokhoz az adós közvetlenül hozzáférhet.

Megemlítendő, hogy azok a lefoglalási módszerek, amelyeket az adós harmadik személy birtokában lévő vagyontárgyai esetében alkalmaznak, a jogszabályok által automatikusan meghatározott esetekben eltérőek lehetnek.

Az alábbi példa segítségével ez világosabb lesz:

Rossi úrnak kézbesítettek egy jelentős összegről szóló végrehajtási felszólítást, amellyel Verdi úrnak tartozik.

Egy magánnyomozótól Verdi úr megtudja, hogy Rossi úrnak van egy Ferrarija.

A magánnyomozótól kapott információból Verdi úr megtudja, hogy a jármű egy magángarázsban parkol, melynek tulajdonosa Neri úr, aki az adós barátja.

Mivel meg van róla győződve, hogy a garázs tulajdonosa nem fog beleegyezni a vagyontárgy lefoglalás céljából történő átadásába, Verdi úr az 513. szakasz 3. bekezdése értelmében engedélyt kér a bíróság elnökétől, hogy olyan helyen végezhesse el a lefoglalást, amelyhez az adós szabadon hozzáférhet (az adós szabadon beléphet a garázsba, és elhagyhatja azt az autóval).

A bíró megadja a jóváhagyást, Verdi úr pedig megbízza a bírósági végrehajtót a lefoglalás foganatosításával.

A bírósági végrehajtó elmegy Neri úr garázsához, a Ferrarit azonban nem találja.

Neri úr tájékoztatja a végrehajtó irodát, hogy a gépjárműt Bianchi úr autókereskedésében árulják.

Ekkor a bírósági végrehajtó elmegy az autókereskedésbe (olyan helyszínre, amelyhez az adósnak nincs szabad hozzáférése), Bianchi úr viszont megtagadja a jármű átadását, a bírósági végrehajtó pedig átadja az iratokat a hitelezőnek.

Tekintve, hogy Verdi úr nem kérelmezheti a bírótól a közvetlen lefoglalást, mivel a vagyontárgy olyan helyen van, amelyhez az adós nem rendelkezik közvetlen hozzáférési joggal, csupán egyetlen út maradt Verdi úr számára: a harmadik személynél történő lefoglalás.

Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a bírósági végrehajtó közvetlenül harmadik személlyel szemben kíván lefoglalást foganatosítani, nem elegendő, ha a harmadik személy átadja a vagyontárgyat, hanem azt is ki kell jelentenie, hogy az az adós tulajdona.

A polgári eljárási törvénykönyv 517. szakasza

A lefoglalást olyan tárgyakra kell végrehajtani, amelyeket a bírósági végrehajtó véleménye szerint a legkönnyebben és a leghamarabb pénzzé tehetők, egy olyan vélelmezett értékesítési ár határán belül, amely megfelel a felszólításban megállapított összeg másfélszeresének.

Mindazonáltal a bírósági végrehajtónak előnyben kell részesítenie a készpénzt, az értékes tárgyakat, a forgatható értékpapírokat és más olyan vagyontárgyakat, amelyeknek értékesítése biztosra vehető.

619. szakasz: az ellentmondás.

Az a harmadik személy, aki azt állítja, hogy a lefoglalt tárgyakon tulajdonjoga vagy egyéb joga van, ellentmondással élhet a lefoglalással szemben a végrehajtási bíróhoz benyújtott kérelemben, mielőtt a vagyontárgyak értékesítésére vagy felosztására sor kerülne.

A bíró végzésben meghatároz egy időpontot, amikor a feleknek meghallgatás végett meg kell jelenniük előtte, valamint egy határidőt, amikorra a kérelmet és a végzést kézbesíteni kell.

Ha a feleknek a tárgyaláson sikerül megállapodniuk, a bíró ez végzésben elismeri, és meghoz minden egyéb olyan döntést, amely - adott esetben - biztosítja a végrehajtási eljárás folytatását vagy annak megszüntetését, továbbá utóbbi esetben kiad egy határozatot a költségek tekintetében; egyébként a bíró a 616. szakasz értelmében rendelkezik, figyelembe véve az adott összeg tekintetében fennálló felelősséget.

7. A lefoglalt vagyontárgyak leírása

A polgári eljárási törvénykönyv 518. szakasza a következőket mondja ki: „A bírósági végrehajtó eljárásáról jegyzőkönyvet készít, amelyben feljegyzi a 492. szakaszban hivatkozott határozatot, és leírja a lefoglalt tételeket, azok állapotát, fényképekkel vagy más audiovizuális tartalommal illusztrálva.”

A lefoglalási jelentésben elsősorban azért kell feltüntetni a tételek fényképét vagy más audiovizuális megjelenítését, hogy az adós ne tudja kicserélni őket hasonló, ám kisebb értékű tárgyakkal a kényszerértékesítésre való elvitelükkor. Azokban az esetekben, amikor a lefoglalt vagyontárgy nem lajstromozott vagyon (például egy gépjármű), az adósok valóban gyakran csalnak, amit nagyon nehéz kideríteni.

A bírósági végrehajtón kívül a vagyontárgyak értékelésével megbízott értékbecslő is elkészítheti a fényképeket vagy audiovizuális tartalmakat.

Ha a fénykép vagy az audiovizuális megjelenítés kimarad a lefoglalási jegyzőkönyvből, az nem vonja automatikusan maga után annak érvénytelenségét, azonban érvénytelenítheti a jegyzőkönyvet, ha ezáltal megakadályozza az adott cél elérését.

8. A lefoglalt vagyontárgyak vélelmezett eladási ára

Az ingó vagyon elleni végrehajtásra vonatkozó reform hatályba lépésével a törvényalkotó bevezetett egy új feltételt a lefoglalandó vagyontárgyak értékbecslését érintően is. Míg korábban a vagyontárgy értékének becslése annak forgalmi értékéhez kapcsolódott, addig az új törvény értelmében a hivatkozási alap a vagyontárgy vélelmezett értékesítési ára. Ez azt jelenti, hogy a becslés során a bírósági végrehajtónak minél pontosabban meg kell becsülnie, hogy mekkora összeg érhető el az adott tárgy kényszerített eladása során.

A becslésnél figyelembe kell venni az adott vagyontárgyra vonatkozó piaci keresletet és kínálatot.

Szem előtt tartva, hogy a bírósági végrehajtó a vagyontárgyak értékelését általános ismeretei és szakértelme alapján végzi el, a végrehajtási eljárás során előfordulhat, hogy olyan vagyontárgyakat is le kell foglalni, amelyek értékeléséhez különleges szakértelem szükséges. A jogalkotó rendelkezett ezekről a különös esetekről, és felhatalmazta a bírósági végrehajtót, hogy igénybe vegye egy megbízható szakértő segítségét.

A szakértő értékbecslő bírósági végrehajtó által történő kijelölése körében a jogalkotó két lehetőségről gondoskodott:

• 1. a bírósági végrehajtó a végrehajtás megindítása előtt kijelöli az értékbecslőt, amennyiben ezt szükségesnek találja, illetve ha a hitelező kéri;
• 2. a bírósági végrehajtó a végrehajtás során jelöli ki az értékbecslőt.

Az első eset következik be, ha a bírósági végrehajtó előzetes értékelése szerint nagyon valószínű, hogy lesznek olyan vagyontárgyak, amelyek értékelését nehezen lehet a végrehajtás helyén elvégezni, például ha a kérelem ékszerésznél történő lefoglalásra irányul. Ebben az esetben a bírósági végrehajtó kijelöl egy értékbecslőt, akivel együtt jelennek meg a végrehajtás helyszínén.

A második eset ellenben akkor fordul elő, ha a bírósági végrehajtó egyedül megy ki a végrehajtási helyszínre, ahol olyan vagyontárgyat talál, amely nehezen értékelhető (mint a fenti példában, azzal az eltéréssel, hogy az iratok nem tartalmaznak utalást arra, hogy az adós ékszerészként dolgozik). Ebben a második esetben - a polgári eljárási törvénykönyv 518. szakaszának 2. bekezdése értelmében - a bírósági végrehajtó az első lefoglalási jegyzőkönyv felvételével egyidejűleg rövid időre, de legfeljebb harminc napra elhalaszthatja az értékbecslést, azon vagyontárgyak egyértelmű meghatározása mellett, amelyeket a szakértő által megállapított értékek alapján le kell foglalni; a szakértő minden esetben beléphet azokba a helyiségekbe, ahol a vagyontárgyak találhatók.

Foglalás harmadik személynél

1. Bevezető

A harmadik személynél történő lefoglalást a polgári eljárási törvénykönyv 543-554. szakaszai szabályozzák.

Ha a hitelező olyan ingó vagyon lefoglalását kívánja foganatosítani, amely tudomása szerint az adós tulajdonát képezi, de harmadik személy tartja birtokában, a polgári eljárási törvénykönyv 543. szakaszában lefektetett szabályok (harmadik személyeken keresztül történő lefoglalás) szerint kell eljárnia, kivéve, ha a harmadik személy önként átadja az adott tárgyat a bírósági végrehajtónak.

A polgári eljárási törvénykönyv 543. szakasza

Az adós harmadik személyekkel szembeni követeléseinek, illetve az adós harmadik személyek birtokában lévő tulajdonának lefoglalása egy olyan dokumentum alapján történik, amelyet személyesen kell a harmadik személy, valamint az adós részére kézbesíteni a 137. és azt követő szakaszoknak megfelelően.

A 492. szakaszban említett, az adós ellen kiadott határozaton kívül a dokumentumnak az alábbiakat is tartalmaznia kell:

1. az igény megjelölése, amelyre tekintettel az eljárást indítják, valamint a végrehajtható okirat és a végrehajtási felszólítás;

2. legalább általános utalás a tartozás által érintett tárgyakra és összegekre, valamint a harmadik személy utasítása, hogy azokat a bíró határozata hiányában ne használja;

3. az illetékes bíróság illetékességi területén belüli lakcím vagy kézbesítési cím;

4. a harmadik személy és az adós beidézése a harmadik személy lakóhelye szerinti bíróság előtti megjelenésre annak érdekében, hogy a harmadik személy megtehesse az 547. szakaszban említett nyilatkozatot, és hogy az adós jelen legyen a nyilatkozat megtételekor; a harmadik felet akkor idézik be, amikor a lefoglalás az 545. szakasz harmadik és negyedik bekezdésében említett igényekkel kapcsolatos, egyéb esetekben pedig az 547. szakaszban említett nyilatkozatot tíz napon belül, ajánlott levélben kell közölni azzal a harmadik személlyel, aki igényt tart az adós harmadik személy által birtokolt vagyontárgyaira.

A tárgyalási határidők tekintetében be kell tartani az 501. szakaszban szereplő rendelkezéseket.

A bírósági végrehajtó, aki kézbesítette az okiratot, köteles annak eredeti példányát haladéktalanul elhelyezni a bíróság irodájában annak érdekében, hogy a 488. szakaszban említett aktát létrehozhassák. Az aktának tartalmaznia kell a végrehajtható okiratot és a végrehajtási felszólítást, amelyeket a lefoglalást kérő hitelezőnek a 314. szakaszban meghatározott megjelenésekor le kell adnia a bíróság irodájában.

(A 314. szakaszt hatályon kívül helyezte az 1998. február 19-i 51. sz. törvényerejű rendelet 71. szakasza.)

Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nem lehet megkezdeni a harmadik személynél történő lefoglalást, ha a harmadik személy az adós által átadott vagyontárgy tulajdonosává vált, és ez az átadás csorbította a hitelező jogait. Ebben az esetben nem harmadik személynél történő lefoglalásról van szó, hanem harmadik személlyel szemben foganatosított lefoglalásról, amelyre külön szabályozás, a polgári eljárási törvénykönyv 602. és azt követő szakaszai vonatkoznak.

602. szakasz: A lefoglalás módja.

Ha a lefoglalás tárgya valaki más tartozására tekintettel zálogjoggal vagy jelzálogjoggal terhelt dolog vagy olyan vagyontárgy, amelynek átadását az adós csalárd módon mulasztotta el, a fenti bekezdésekben meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni, amennyiben azokat nem módosítják az alábbi szakaszok.

603. szakasz: A végrehajtható okirat és a végrehajtási felszólítás kézbesítése

A végrehajtható okiratot és a végrehajtási felszólítást kézbesíteni kell a harmadik személy részére is kézbesíteni kell.

A végrehajtási felszólításnak kifejezetten meg kell említenie a harmadik személy vagyontárgyát, amelyre nézve a lefoglalást végre kívánják hajtani.

604. szakasz: Különös rendelkezések

A lefoglalási intézkedéseket általában olyan harmadik személlyel szemben foganatosítják, akire az adósra vonatkozó valamennyi rendelkezés érvényes, kivéve az 579. szakasz 1. bekezdésében említett tilalmat.

Minden olyan esetben, amikor az adóst a fenti szakaszok szerint meg kell hallgatni, a harmadik személyt is meg kell hallgatni.

546. szakasz, 1. bekezdés: A harmadik személy kötelezettségei

Attól a naptól kezdve, amelyen az 543. szakaszban meghatározott dokumentumot kézbesítették, a harmadik személyre a jog a zárgondnok kötelezettségeit rója azon tárgyak és összegek tekintetében, amelyekkel tartozik, a végzésben szereplő követelés másfélszeresének erejéig.

2. A harmadik személynél történő lefoglalás módja

A harmadik személynél történő lefoglalásról szóló dokumentum célja, hogy zálogjogot hozzon létre az adós követelésén az adós harmadik személy birtokában lévő értékeit zár alá vétető személy kielégítése céljából.

Az adós harmadik személyek birtokában lévő tulajdonának lefoglalása egy olyan dokumentum alapján történik, amelyet személyesen kell a harmadik személy (polgári eljárási törvénykönyv, 546. szakasz), valamint az adós részére kézbesíteni a 137. és köv. szakaszoknak megfelelően. A harmadik személynél történő lefoglalás legfontosabb momentuma a szóban forgó dokumentum kézbesítése, jóllehet az eljárás számos egyéb elemet tartalmaz.

Megjelenését tekintve a dokumentum két különálló részből áll: az első részt a pernyertes fél hozza létre, és a polgári eljárási törvénykönyv 543. szakaszában felsorolt elemeket tartalmazza, míg a törvény 492. szakaszában meghatározott információk a második, a bírósági végrehajtó által aláírt részben találhatók.

A polgári eljárási törvénykönyv 543. és 492. szakasza az alábbi tartalmi elemeket írja elő:

• 1. a hitelező nyilatkozata az illetékes bíróság vagy a bíróság decentralizált részlegének illetékességi területén található lakcíméről vagy kézbesítési címéről;
• 2. az igény megjelölése, amelyre tekintettel az eljárást indítják, valamint a végrehajtható okirat és a végrehajtási felszólítás;
• 3. azoknak a vagyontárgyaknak a megjelölése, amelyekkel a harmadik személy tartozik. A megjelölés általános is lehet, mivel a kényszerfoglalás tárgya nem egy vagyontárgy, amelyre azonnali végrehajtás vonatkozik, hanem a végrehajtási adós jogi pozíciója;
• 4. a harmadik személy és az adós beidézése a harmadik személy lakóhelye szerinti végrehajtási bíróság előtti megjelenésre annak érdekében, hogy a harmadik személy megtehesse az 547. szakaszban említett nyilatkozatot, és hogy az adós jelen legyen a nyilatkozat megtételekor; a harmadik felet akkor idézik be, amikor a zár alá vétel bérek, fizetések vagy munkaviszonnyal kapcsolatos egyéb járandóságok legfeljebb egyötödével kapcsolatos, egyéb esetekben pedig a nyilatkozatot tíz napon belül, ajánlott levélben kell közölni azzal a hitelezővel, aki igényt tart az adós érintett vagyontárgyaira;
• 5. a bírósági végrehajtó által kifejezetten a végrehajtási adósnak címzett határozat;
• 6. a harmadik személy felhívása, hogy bírói rendelkezés hiányában a végzésben meghatározott összeg másfélszeresének erejéig ne használja azokat a tárgyakat, illetve összegeket, amelyekkel tartozik;
• 7. az adóshoz intézett felhívás, hogy menjen be a végrehajtásra illetékes bírósági irodába, és jelentse be lakcímét vagy kézbesítési címét, amelynek a bíróság illetékességi területébe tartozó települések valamelyikén kell lennie, azzal a figyelmeztetéssel, hogy amennyiben az adós távol van, vagy a bejelentett lakcímén, illetve kézbesítési címén nem található meg, a neki címzett további értesítések és levelezés a bíróság irodájában vehető át;
• 8. arra vonatkozó figyelmeztetés, hogy a 495. szakasznak megfelelően az adós kérheti a lefoglalt vagyontárgyak vagy követelések olyan összeggel való helyettesítését, amely megegyezik azzal az összeggel, amely a lefoglalást kérő hitelezőnek, valamint a csatlakozó hitelezőknek jár, ideértve a tőkeösszeget, a kamatokat és a költségeket, valamint a végrehajtási költségeket, feltéve, hogy az elfogadhatatlanság terhe mellett az 530., 552. és 569. szakaszok szerint megszervezett értékesítés vagy elosztás előtt benyújtja a bírósági irodához a megfelelő kérelmet, valamint annak a követelésnek, amelyre a lefoglalást kezdeményezték, illetve a csatlakozó hitelezők követeléseinek legalább az egyötödének megfelelő összeget, a már teljesített kifizetések levonását követően, amelyről okirati bizonyítékot kell bemutatni;

Ha akár egy is hiányzik a polgári eljárási törvénykönyv 543. és 492. szakaszában felsorolt elemek közül, az a lefoglalás érvénytelenségéhez, egyes esetekben pedig semmisségéhez vezethet, mivel ezek a dokumentum elengedhetetlen követelményei.

3. Foganatosítas

A harmadik személynél történő lefoglalás nemcsak a polgári eljárási törvénykönyv 543. szakaszában említett dokumentum kézbesítése útján foganatosítható - amely alapján a harmadik személy a tartozással érintett tárgyakat, illetve összegeket azonnal hozzáférhetetlenné teszi, ezáltal veszélyeztetve a lefoglalás hatékonyságát és megvalósíthatóságát -, hanem a harmadik személy pozitív nyilatkozatával vagy a követelés jogi megerősítésével is. Ez az a két módszer, amelyek alapján a gyakorlatban pontosan meghatározható, hogy mely vagyontárgyakkal vagy összegekkel tartozik a harmadik személy, illetve hogy mely vagyontárgyak vagy összegek vannak a harmadik személy birtokában a kifizetés vagy átadás esedékességének időpontjában.

A lefoglalási végzés kézbesítésének dátuma és a tárgyalás napja között a polgári eljárási törvénykönyv 501. szakaszában meghatározottak szerint legalább tíz napnak el kell telnie.

A bírósági végrehajtó, aki kézbesítette a felszólítást, köteles a kézbesítést követően annak eredeti példányát haladéktalanul elhelyezni a bíróság irodájában - vagy a bíróság decentralizált részlegénél - annak érdekében, hogy a végrehajtási aktát létrehozhassák. Az aktának tartalmaznia kell a végrehajtható okiratot és a végrehajtási felszólítást, amelyeket a lefoglalást kérő hitelezőnek be kell nyújtania a bíróság irodájához, amikor az eljárás során bejegyzést tesznek az aktába.

4. Az illetékes bíróság

Az 543. szakasz 4. bekezdése előírja, hogy a harmadik személynek és az adósnak meg kell jelennie a harmadik személy lakóhelye szerinti bíróság előtt.

Nagyon ritkán ez a szakasz ellentmondásba kerülhet a polgári eljárási törvénykönyv 26. szakaszával, ha a harmadik személy olyan ingóságokat tart birtokában, amelyeknek az adós a tulajdonosa. A fent említett 26. cikk megállapítja, hogy ingó vagy ingatlan vagyonra vezetett végrehajtás esetében az a bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, amelynek területén az érintett vagyon található, ezért nem zárható ki, hogy néhány esetben az adós ingó vagyontárgyai a harmadik személy lakóhelyétől különböző helyen legyenek.

2914. szakasz: A lefoglalást megelőző átruházások

Az alábbiak nem gyakorolnak semmilyen hátrányos hatást a lefoglalást kérelmező hitelezőre, valamint a végrehajtásba becsatlakozó hitelezőkre nézve, annak ellenére, hogy a lefoglalás előtt mennek végbe:

1. a nyilvános jegyzékekben nyilvántartott ingó és ingatlan vagyon átruházása, amelyet a lefoglalás után jegyeztek be;

2. olyan követelések átruházása, amelyekről az adóst a lefoglalást követően értesítették;

3. az ingóságok összességének átadása, határozott időpont nélkül;

4. olyan ingó vagyontárgyak átruházása a lefoglalást megelőzően, amelyek birtokának átadására nem került sor, kivéve, ha határozott időpontot tartalmazó dokumentum tanúsítja.

Repülőgépek és Hajók lefoglalása

1. Bevezető

A repülőgépekre és hajókra, az ilyen járműveken fennálló részesedésre és a járművek tartozékaira vezetett végrehajtást a Hajózási Kódex 4. könyvének V. címében leírt különös rendelkezések, valamint a Kódex végrehajtási rendeletének IV. címe szabályozza, amelyet az 1952. február 15-i 328. sz. elnöki rendelet hagy jóvá, amelynek következtében a polgári eljárási törvénykönyv végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseire nem lehet hivatkozni, kivéve abban az esetben, ha a Hajózási Kódex vagy annak végrehajtási rendelete kifejezetten hivatkozik erre a törvényre.

A Hajózási Kódex 650. szakasza úgy rendelkezik, hogy hajókat, illetve azokban való részesedéseket - valamint 1061. szakasza szerint repülőgépeket - a hitelező kérelmére lehet lefoglalni, a dokumentum tulajdonosnak és a hajó kapitányának történő kézbesítése útján.

Ezért ha a lefoglalás hajókra vagy repülőgépekre vonatkozik:

• 1. a lefoglalás nem a polgári eljárási törvénykönyv szerint előírt formában zajlik: a bírósági végrehajtó nem rendeli el a hajó vagy a repülőgép felkutatását és azonosítását a polgári eljárási törvénykönyv 513. szakasza alapján;
• 2. a végrehajtást kizárólag a Hajózási Kódex 4. könyvének V. címében szereplő különös rendelkezések, valamint a Kódex végrehajtási rendeletének IV. címe szabályozza, amelyet az 1952. február 15-i 328. sz. elnöki rendelet hagy jóvá;
• 3. a bírósági végrehajtó csak a megfelelő lefoglalási határozatot kézbesíti a tulajdonosnak és a hajó kapitányának.

2. Illetékesség

A végrehajtást annál a bíróságnál kell kérelmezni, amelynek területén a hajó (643. szakasz) vagy a repülőgép (1055. szakasz) található. Tehát a területileg illetékes végrehajtási bíróság köteles eljárni: ez nem egyezik meg a polgári eljárási törvénykönyv 18. szakaszában említett rendes bírósággal, és az ehhez kapcsolódó hatáskör hiánya miatti kifogást, tekintve, hogy azt a bíróság valószínűleg hivatalból figyelembe fogja venni, az eljárás bármely szakaszában fel lehet hozni.

643. szakasz: Hatáskör és illetékesség

 1. A végrehajtást annál a bíróságnál kell kérelmezni, amelynek területén a hajó található…

 2. A hajók bírói zárlatát és a velük kapcsolatos biztosítási intézkedéseket a polgári eljárási törvénykönyv szerint hatáskörrel rendelkező bíróság engedélyezi.

1055. szakasz: Hatáskör és illetékesség

A végrehajtást annál a bíróságnál kell kérelmezni, amelynek területén a repülőgép található.

A bírói zárlatot és a biztosítási intézkedéseket a polgári eljárási törvénykönyv szerint hatáskörrel rendelkező bíróság engedélyezi.

Semmítőszék, 3. kollégium, 8247. sz. ítélet, 2003.05.24.

Mivel a végrehajtás körében az a bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, amelynek területén az érintett vagyontárgyak találhatók, a végrehajtásra illetékes végrehajtó iroda által alkalmazott bírósági végrehajtó a lefoglalásra is illetékes (a szóban forgó esetben az illetékességről szóló korábbi határozatában a polgári kollégium már megállapította, hogy melyik végrehajtó iroda illetékes a hajó lefoglalásának foganatosítására).

Hasonló rendelkezések érvényesek a repülőgépekre is.

3. A végrehajtási felszólítás

A hajókra (repülőgépekre), azok részeire (az ilyen járműveken fennálló részesedésre) és tartozékaira vezetett végrehajtást a Hajózási Kódexben leírt különös rendelkezések szabályozzák kizárólagosan, valamint a megfelelő végrehajtási rendelet, ami azzal jár, hogy mivel a pernyertes fél nem választhatja a polgári eljárási törvénykönyv 480. és azt követő szakaszaiban leírt rendes eljárást, a végrehajtási felszólítás alapján a vízi vagy légi jármű lefoglalását harminc napon belül foganatosítani kell.

A Hajózási Kódex 647. szakasza rendkívül szűk határidőt állapít meg: HUSZONNÉGY ÓRA.

Ennélfogva:

24 óra > az adós által betartandó határidő.

30 nap > a végrehajtási felszólítás érvényességének határideje.

647. cikk: A végrehajtási felszólítás

A végrehajtási felszólítást a polgári eljárási törvénykönyv rendelkezései szabályozzák, a betartandó határidő azonban huszonnégy órára csökken.

HAJÓ. 648. szakasz: A végrehajtási felszólítás kézbesítése

 1. A végrehajtási felszólítást a hitelező kérelmét követően kézbesíteni kell az adósnak (tulajdonosnak).

 2. A végrehajtási felszólítás érvénytelenné válik, ha harminc nap eltelt anélkül, hogy a lefoglalást foganatosították volna.

REPÜLőGÉP. 1059. szakasz: A végrehajtási felszólítás formája és kézbesítése

A végrehajtási felszólítás a 647. szakasznak és a 648. szakasz első bekezdésének megfelelően kerül megfogalmazásra és kézbesítésre; ha harminc nap eltelt anélkül, hogy a lefoglalást foganatosították volna, a felszólítás érvénytelenné válik.

4. Értékesítés

A 653. (hajók) és az 1065. (repülőgépek) szakasz értelmében a lefoglalást kérő hitelező leghamarabb a lefoglalást követő harminc nap elteltével, és legkésőbb kilencven nappal azt követően kérelmezheti a végrehajtási bírótól a hajó vagy repülőgép értékesítését.

A kérelmet az adósnak (tulajdonosnak), a jelzálog-hitelezőnek és a követeléshez a polgári eljárási törvénykönyv 499. szakasza szerint csatlakozó hitelezőknek kell kézbesíteni, ezzel egyidejűleg pedig fel kell őket hívni, hogy tegyék meg észrevételeiket az értékesítési feltételekkel kapcsolatban, és amennyiben az ügy külföldi repülőgéppel kapcsolatos, a kérelmet az adott repülőgép államának konzulátusa részére is kézbesíteni kell.

Végrehajtás kiürítés és átadás útján

1. Kiürítés

A végrehajtás kezdeményezése előtt a végrehajtható formájú végrehajtható okirattal rendelkező hitelezőnek az adott okiratot és a végzést el küldenie az adósnak.

A polgári eljárási törvénykönyv 608. szakaszának első bekezdése - A kiürítés módja - kimondja, hogy a végrehajtás az értesítés kézbesítésével veszi kezdetét; a bírósági végrehajtó az értesítés útján legalább tíz nappal előre tájékoztatja a felet az ingatlan kiürítésére vonatkozó kötelezettségéről, a végrehajtás pontos napjának és időpontjának megjelölésével.

A kiürítés útján történő végrehajtást a bírósági végrehajtó foganatosítja, azonban a bíró is beavatkozhat, ha a végrehajtás során olyan nehézségek lépnek fel, amelyeket haladéktalanul meg kell oldani. Ebben az esetben a polgári eljárási törvénykönyv 610. szakasza szerint bármelyik fél kérheti a végrehajtó bírótól a szükséges ideiglenes intézkedések megtételét.

A kijelölt napon és időpontban a bírósági végrehajtó a végrehajtható okirattal, a felszólítással és az előzetes értesítéssel elmegy a kiürítendő ingatlan helyszínére, és foganatosítja a végrehajtást.

A polgári eljárási törvénykönyv 608. és 513. szakasza alapján a bírósági végrehajtónak jogában áll és kötelessége az ajtók, raktárhelyiségek és tárolók kinyitása, az adós vagy harmadik személy által tanúsított ellenállás kezelése, illetve a végrehajtást megzavaró személyek eltávolítása.

Ha a bírósági végrehajtó találkozik a kilakoltatott személlyel vagy vele együtt élő másik személlyel, az első hivatalos lépés az adott személy megkérése a kulcsok átadására, majd a körülmények függvényében,

• a. a végrehajtáshoz nem kapcsolódó ingó vagyontárgyak elszállítása,
• b. és annak biztosítása, hogy a kiürített ingatlanban ne maradjanak értéktárgyak, pénz vagy egyéb értéket képviselő dolog, ha a kilakoltatott személy kijelenti, hogy nem áll rendelkezésére másik ingatlan, ahová az ingó vagyon átszállítható lenne.

Ha a kilakoltatott személy nem tanúsít ellenállást, és önként átadja a kulcsokat, a bírósági végrehajtó birtokba veszi az ingatlant; ellenállás esetén a rendőrség segítségét kéri.

Ha a végrehajtás helyszínén nincs jelen senki, aki a kilakoltatott személyt képviselné, és a bejárati ajtó zárva van, a bírósági végrehajtónak jogában áll erőszakkal behatolni, ha annak, hogy a kérelmező fél birtokba vegye az ingatlant, nem előfeltétele, hogy a kilakoltatott személy jelen legyen a végrehajtáskor.

Miután a végrehajtás első szakaszának nehézségeit megoldotta, a bírósági végrehajtó a kérelmező fél vagy az általa kijelölt személy birtokába adja az ingatlant.

A polgári eljárási törvénykönyv 609. szakasza kimondja, hogy amennyiben az ingatlanban olyan ingóságok vannak, amelyek a kilakoltatott fél tulajdonát képezik, és amelyeket nem kell átadni a kérelmező félnek - például ha bútorozatlan lakásról van szó -, ha a végrehajtási adós nem szállítja el ezeket haladéktalanul, a bírósági végrehajtó a helyszínen gondoskodhat az ingóságok őrzéséről - akár a kérelmező fél általi őrzésükről is, amennyiben a fél ebbe beleegyezik - vagy azok más helyszínre történő elszállításáról.

Előfordulhat, hogy az elszállítandó dolgok között olyan vagyontárgyak is vannak, amelyeket le kell foglalni, vagy zár alá kell venni, illetve amelyekről leltárt kell felvenni. Ilyen esetben a bírósági végrehajtó köteles ezek kiadásáról haladéktalanul értesíteni azt a hitelezőt, akinek a kérelmére a lefoglalás vagy zár alá vétel megtörtént, továbbá értesíti a végrehajtási bírót, hogy szükség esetén gondoskodjon a felelős őrző helyettesítéséről.

2. Átadás

A polgári eljárási törvénykönyv 2930. szakasza úgy rendelkezik, hogy amennyiben nem teljesítenek egy ingó vagy ingatlan vagyon átadására vonatkozó kötelezettséget, a felperes a polgári eljárási törvénykönyv rendelkezései értelmében kényszerített átadást kérhet. Ebben az esetben a végrehajtás a polgári eljárási törvénykönyv 605. és azt követő szakaszaiban lefektetett szabályok szerint megy végbe.

Végrehajtható okirat Az átadás végrehajtása csak polgári eljárási törvénykönyv 474. szakasza második bekezdésének 1. és 3. pontjában szereplő végrehajtható okiratok alapján mehet végbe.

• ítéletek, intézkedések és egyéb dokumentumok, amelyeket a jog végrehajthatónak nyilvánít, például végzések, rendeletek és bírósági egyezségek.
• olyan dokumentumok, amelyeket közjegyző vagy más állami tisztviselő hitelesített, amennyiben erre a jog felhatalmazza.

A végrehajtási felszólítás A 480. szakaszban említett információkon kívül az ingók átadására vonatkozó végrehajtási felszólításnak tartalmaznia kell az érintett vagyontárgyak rövid leírását is.

Ha a végrehajtható okirat határidőt szab az átadásra, a felszólítást erre a határidőre hivatkozással kell kiadni.

Ha a végrehajtási felszólításban megállapított határidő eltelt, az ingóságok átadására irányuló eljárás - különös végrehajtás - az alábbi szakaszokban megy végbe:

• a. A bírósági végrehajtó a végrehajtható okirattal és a végrehajtási felszólítással felkeresi azt a helyszínt, ahol az érintett tárgyak találhatók.
• b. Az átadandó tárgyakat keresi - ezeket oly módon kell meghatározni, hogy ne lehessen őket összekeverni más hasonló tárgyakkal. Érdemes megjegyezni, hogy az átadandó tárgyakat a végrehajtható okiratban és/vagy a végrehajtási felszólításban kell pontosan körülírni, és hogy az okirathoz mellékelt feljegyzések vagy dokumentumok érvénytelenek, még akkor is, ha az adós azokat aláírta.
• c. A tárgyak átadása a kérelmező félnek - illetve az általa megjelölt személynek -, aki azokat elszállítja vagy elszállíttatja.

Természetesen, mivel ez nem tartozik a lefoglalás körébe, a vagyontárgyat átvevő fél nem köteles közölni, hogy hová szállítja el a vagyontárgyat, mivel az a kérelmező kizárólagos tulajdona.

A jogszabályban (polgári eljárási törvénykönyv, 513. szakasz) megadott felhatalmazás alapján a bírósági végrehajtó, olyan helyen is keresheti az érintett tárgyakat, amelyek nem szerepeltek az iratokban, ideértve azokat a helyszíneket is, amelyek az átadásra kötelezett fél tulajdonában vannak.

Ha a vagyontárgy - a végrehajtás által nem érintett - olyan harmadik személy birtokában van, aki nem egyezik bele annak bemutatásába és átadásába, külön engedélyt kell kérni a bíróság elnökétől, illetve az általa kijelölt személytől, kivéve, ha a végrehajtható okirat olyan felhatalmazást tartalmaz, amely szerint a végrehajtás a vagyontárgy helyétől függetlenül foganatosítható.

Amennyiben ajtók, raktárhelyiségek vagy tárolók kinyitása, az adós vagy harmadik személyek ellenállásának elhárítása vagy a végrehajtást zavaró személyek eltávolítása érdekében szükséges, a bírósági végrehajtó a körülményeknek megfelelően folytathatja az eljárást, és szükség esetén kérheti a rendőrség segítségét.

A 607. szakasz úgy rendelkezik, hogy amennyiben az átadandó tárgyakat lefoglalták, az átadás nem mehet végbe, és a kérelmező félnek a 619. és azt követő szakaszok szerinti harmadik személy által benyújtott kifogás útján kell érvényesítenie a jogait.

Oszthatatlan dolgok lefoglalása

1. Bevezető

Az adós vagyona nem feltétlenül kizárólag olyan vagyontárgyakból áll, amelyeknek az adós az egyedüli tulajdonosa, hanem más olyan személyekkel fennálló közös tulajdont is magában foglalhat, akikre a végrehajtás nem vonatkozik, így például idetartozik a más örökösökkel együtt örökölt vagyontárgy (örökösök közös tulajdona) vagy a házastársak közös vagyona.

Ha egy vagyontárgynak egynél több tulajdonosa van, „oszthatatlan vagyontárgynak” nevezzük.

A közös tulajdon mind a tulajdonjogot, mind más jogokat magában foglalhat.

Az oszthatatlan vagyonra vezetett végrehajtást a polgári eljárási törvénykönyv 599., 600. és 601. szakaszai szabályozzák, amelyeket a hatálybaléptető rendelkezések 180. és 181. szakasza egészít ki.

A polgári eljárási törvénykönyv 599. szakaszának első bekezdése lefekteti, hogy: „A közös vagyontárgyak akkor is lefoglalhatók, ha nem minden tulajdonos tartozik a hitelezőnek”.

Ez azt jelenti, hogy ha a lefoglalás tárgya közös tulajdon, ezzel elkerülhetetlenül együtt jár olyan személyek bevonása, akiket a tartozás nem érint. Ezért a lefoglalás elvégzését követően - a polgári eljárási törvénykönyv 599. szakaszának 2. bekezdése és a polgári eljárási törvénykönyvet hatályba léptető rendelkezések 180. szakasza értelmében - a pernyertes fél köteles értesíteni a tulajdonostársakat a lefoglalásról.

A nem adós tulajdonostársaknak a közös vagyon lefoglalásáról szóló értesítése kettős célt szolgál:

• 1. a közös tulajdon bírói határozat nélkül történő megszüntetésének megtiltása;
• 2. valamennyi érdekelt fél meghallgatása, a polgári eljárási törvénykönyv 600. szakaszának megfelelően.

A közös tulajdon ingó, ingatlan és akár követelés is lehet: például olyan pozitív egyenleggel rendelkező folyószámlák, amelyeknek több tulajdonosa van, amennyiben e személyek önállóan is jogosultak tranzakciók megvalósítására. Ebben az esetben a számlatulajdonosok (a polgári eljárási törvénykönyv 1854. szakasza alapján) a pozitív egyenleg társhitelezői.

A közös tulajdonra vezetett végrehajtásnak három módja van:

• 1. a tulajdonrész lefoglalása;
• 2. a vagyontárgy felosztása;
• 3. az oszthatatlan tulajdonrész értékesítése.

2. Az adós tulajdonrészének természetben történő elkülönítése

A végrehajtási bíró a lefoglalást kérő hitelező vagy a tulajdonostársak kérelmére, miután az összes érdekelt felet meghallgatta, gondoskodik az adós tulajdonrészének természetben történő elkülönítéséről, amennyiben az lehetséges.

3. A közös vagyontárgy felosztása

Ha a természetben történő elkülönítést nem kérték, vagy az nem lehetséges, a bíró úgy rendelkezik, hogy a felosztást a polgári törvénykönyvnek megfelelően végezzék el, kivéve, ha valószínűnek tartja, hogy az oszthatatlan tulajdonrész az értékének megfelelő vagy annál magasabb áron értékesíthető (a tulajdonrész értékét a polgári eljárási törvénykönyv 568. szakaszának megfelelően kell megállapítani).

Ilyen esetben a végrehajtást a polgári eljárási törvénykönyv 600. szakasza értelmében mindaddig felfüggesztik, amíg a felek egyezségre nem jutnak, illetve amíg olyan ítélet nem születik, amely egyértelműen meghatározza az adósnak az eredetileg közös vagyontárgyban fennálló tulajdonrészét.

Egy közös tulajdonban lévő vagyontárgy akkor osztható fel, ha meg lehet határozni olyan egyértelmű tulajdonrészeket, amelyek önállóan és szabadon használhatók; ezzel szemben nehézkes a megosztás, ha nem lehet a társtulajdonosok számának megfelelő számú homogén tulajdonrészt létrehozni (Semmítőszék, 2. kollégium, 1996. május 3., 4111. sz. határozat).

Gazdasági és funkcionális szempontból a felosztásnak lehetővé kell tennie a vagyontárgy egészének fenntartását és működőképességét, még ha annak mértéke arányosan kisebbé is válik, a vagyontárgy rendeltetését és szokásos használatát figyelembe véve (Semmítőszék, II. kollégium, 2002. február 7., 1738. határozat); vagyis a vagyontárgy több olyan kisebb részre is felosztható, amelyek mindegyike önállóan használható az egész szokásos funkcióját figyelembe véve (Semmítőszék,II. kollégium, 2001. október 23., 12998. sz. határozat; Semmítőszék, II. kollégium, 1998. november 24., 11891. sz. határozat).

4. Az oszthatatlan tulajdonrész értékesítése

Ha a közös tulajdont nem lehet felosztani, a végrehajtási bíró elrendelheti a végrehajtási adós oszthatatlan tulajdonrészének értékesítését.

Az oszthatatlan tulajdonrész értékesítése a közös tulajdon szubjektív szerkezetének részleges módosításával jár, mivel - a természetben történő elkülönítéstől eltérően - ez nem jár a közös vagyon csökkenésével, és a tulajdonostársak jogait sem korlátozza, hiszen a tulajdonostársi jogviszony nem szűnik meg.

600. szakasz: A tulajdonostársak beidézése

A végrehajtási bíró a lefoglalást kérő hitelező vagy a tulajdonostársak kérelmére, miután az összes érdekelt felet meghallgatta, gondoskodik az adós tulajdonrészének természetben történő elkülönítéséről, amennyiben az lehetséges.

Ha a természetben történő elkülönítést nem kérték, vagy az nem lehetséges, a bíró úgy rendelkezik, hogy a felosztást a polgári törvénykönyvnek megfelelően végezzék el, kivéve, ha valószínűnek tartja, hogy az oszthatatlan tulajdonrész az értékének megfelelő vagy annál magasabb áron értékesíthető (a tulajdonrész értékét az 568. szakasznak megfelelően kell megállapítani).

180. szakasz: A lefoglalt vagyon tulajdonosai részére küldött lefoglalási értesítés

Az oszthatatlan vagyon tulajdonosai részére az 599. szakasz 2. bekezdésében említett esetben küldött értesítésben meg kell határozni a lefoglalást kérő hitelezőt, a lefoglalt vagyontárgyat, a lefoglalási végzés keltét, valamint az arról szóló jegyzőkönyvet. A lefoglalást kérő hitelezőnek alá kell írnia az értesítést.

Az érdekelt feleket az említett értesítésben vagy egy külön értesítésben fel kell hívni, hogy a 600. szakaszban meghatározott intézkedések meghozatala végett jelenjenek meg a végrehajtó bíró előtt.

A végrehajtó bíró

A végrehajtási eljárásban a bíróság elnöke által kijelölt végrehajtó bíró:

• a. köteles gondoskodni róla, hogy a végrehajtási eljárás a törvényesség elveinek megfelelően menjen végbe, és a bírói hatalom letéteményeseként biztosítja az alapvető alkotmányos jogok tiszteletben tartását;
• b. nem helyettesíthető más bíróval, kivéve abszolút jogi akadály vagy komoly kézbesítési követelmény esetén.

A bíró a végrehajtási eljárás során egyoldalú (ellenérdekű fél nélküli) eljárás formájában hozza meg a határozatait, azonban ha további információszerzés céljából behívja a feleket (és az egyéb érdekelt személyeket az adós és a hitelező mellett), végzéssel határoz.

Ha a törvény másképp nem rendelkezik, a végrehajtó bíróhoz a tárgyaláson szóban, egyéb esetekben pedig a bíróság irodájában írásbeli beadvány formájában lehet kérelmeket benyújtani.

Ingóságok és ingatlanok lefoglalására irányuló végrehajtás esetén, az ügy az elé a bíró elé kerül, akinek illetékességi területén az adott vagyon található. Ha a végrehajtással érintett ingatlanok nem ugyanannak a bíróságnak az illetékességi területén találhatók, a polgári eljárási törvénykönyv 21. szakasza alkalmazandó.

Az adós követeléseinek kötelező lefoglalása esetén az ügy az elé a bíró elé kerül, akinek a harmadik személy adós az illetékességi területén él.

Valamely kötelezettség teljesítésére vagy valamely tevékenységtől való tartózkodásra vonatkozó végrehajtás esetén az ügy az elé a bíró elé kerül, akinek az illetékességi területén a kötelezettséget teljesíteni kell.